Zabola, református templom

 

Zabola, református templom

 

Zabola falu első okleveles említése 1466-ból származik, 1478-ban a település Mátyástól vásártartási jogot kap. Az 1567-es konskripcióban Zabola 45 kapuval szerepelt, tehát jelentős településnek számított. A XVI. század második felében válhatott a falu népességének nagy része reformátussá. Zaboláról írják a nevüket a Basa és a Mikes családok.

A református templom a falu közepén emelkedik, szabálytalan ovális alaprajzú védőfal övezi. A védőfal nyugati részén található a XIX. századi kapu, a szentély felőli részen pedig a harangtorony, mely a régi kaputorony helyére épült az 1838-as földrengés után, 1847-ben. Az eredeti kaputornyot Basa Tamás háromszéki főkapitány emeltette 1666-ban; a mai toronyban 1588-as és 1644-es harangok vannak. A középkori eredetű templom a régióban kiemelkedik monumentális méreteivel, hossza majdnem eléri a 40 métert.

A templom alaprajza érdekes, ugyanis a poligonális szentély szélessége megegyezik a téglalap alakú hajóéval, melytől diadalív választja el. A külső homlokzatokat a támpillérek határozzák meg, a hajóhoz délről és nyugatról egy-egy portikusz csatlakozik (az oldalárkádos déli portikusz késő barokk, stukkódíszes oromfala 1802-es feliratot hordoz). A támpillérek kő lábazati párkányát átmetsződő profilelemek díszítik, melyek az 1500 utáni késő gótika idején voltak jellemzőek. A templom külsejének legérdekesebb eleme a kőből faragott főpárkány alatt szaladó falazott árkádsor, melyet ma részben eltakar az egyik modern helyreállítás alkalmával beillesztett betonkoszorú. Az árkádsor a templom védőemeletének a nyoma, a körívek mögött a padlásról eredetileg szuroköntők nyíltak. A magát a templomépületet erősítő védelmi emeletek nem voltak túl gyakoriak a székelyföldi régiségben, hasonló emelet a székelyderzsi unitárius templomnál maradt fenn.

A bejáratok kő ajtókeretei a templommal egyidősek, bár stilisztikailag különböznek egymástól: a nyugati késő gótikus stílusú, szemöldökgyámos típusú keretet átmetsződő tagozatokkal díszítették, míg a déli bejárat reneszánsz profillal rendelkezik. A késő gótika és a korai reneszánsz elemei a XVI. század elején gyakran tűnnek fel ugyanazon épületen. A sekrestye bejáratának átmetsződő profilokkal díszített ajtókerete is a késő gótika stilisztikájába illik, szemöldökén a fraktúr betűkkel bekarcolt ihs felirat tűnik fel. A templom csúcsíves, gótikus stílusú ablakai is kőkeretesek, mérművesek.

Az épület belsejében számos értékes berendezési tárgy, díszítőelem őrződött meg. A hajót és a szentélyt kazettás mennyezet fedi, melyeket ugyanaz a mester készített 1759-ben, illetve 1772-ben. A hajó középkazettája erőteljesen kiugrik a mennyezet síkjából. A szentélyt eredetileg gótikus boltozat fedte, boltindító konzoljai máig fennmaradtak, közülük többet maszkok díszítenek. A helyreállítások alkalmával találtak terrakotta boltozati bordákat is. A mai mennyezet kazettáinak dísze visszatér a templom két végében emelkedő karzatok mellvédjein is. A templombelsőben a csúcsíves diadalív, a pasztofóriumfülke és a késő gótikus meg reneszánsz stíluselemeket is magán hordó tabernákulumfülke tanúskodik a kései középkorról (ez utóbbira később a H. de Toria 1602 feliratot vésték). Talán ugyancsak 1602-re egészíthető ki a szentély északi falán látható, latin nyelvű felirat évszámtöredéke.

© Weisz Attila

 

Virtual Transilvania