Székelyudvarhely, református templom

 

Székelyudvarhely, református templom

A hitviták időszakában, a XVI. század második felében, Székelyudvarhely lakosságának egy jelentős része protestáns hitre tért. A város református és katolikus hívei 1563-tól, a tordai országgyűlés határozata nyomán, közösen használták az akkor még álló, középkori eredetű templomot a Szent Miklós-hegyen (ezt a hajdani gyakorlatot több más erdélyi településen is ki lehet mutatni). Az országgyűlés közös templomhasználatra vonatkozó döntését a XVII. század elején egyik felekezet sem tartotta tiszteletben, Mindszenti Benedek, a Székelytámadt vár kapitánya 1600 körül a katolikusok számára foglalta el a hegyi templomot, 1612-ben pedig Nyíró Ferenc és Baczoni Endre a reformátusok részére, Némethi Gergely udvarhelyszéki kapitány segítségével. A fejedelmi bizottság rendelet útján felfüggesztette a hegyi templom használatát az 1630–1633 közötti időszakban. Ekkor a két felekezetnek közös erővel kellett új templomot építenie a reformátusok számára a város főterén, míg a hegyi templom a katolikusok tulajdonába kerülhetett. Az új református templom befogadóképessége azonban elégtelennek bizonyult a XVIII. század második felére, ezért lebontották és helyén felépítették a ma is álló, Székelyudvarhely főterét tömegével is meghatározó templomot.

Backamadarasi Kis Gergely (Backamadaras, 1737–Székelyudvarhely, 1787), a székelyudvarhelyi református kollégium rektorprofesszora és a református egyházi zsinat főjegyzője, 1780-ban kötött szerződést Schmidt Pállal, a jeles marosvásárhelyi pallérral az új templom tervezésére és felépítésére. Ugyancsak Kis Gergelynek köszönhető, hogy 1770– 1773 között új épületet emeltek a kollégiumnak a templom délnyugati oldalán, szintén Schmidt tervei alapján.

A jelentős méretű, háromhajós, DNy–ÉK hossztengelyű templom testéhez délnyugatról négyzet alaprajzú, profilozott övpárkányokkal tagolt torony csatlakozik, melyet óraíves párkányra helyezett karcsú toronysisak koronáz. A toronyföldszinten keresztül nyíló bejáratot párkányfejezetes pilaszterek fogják közre, a köríves oromzat alatt kagylómotívummal díszített ovális ablak található. A délkeleti bejárat vakolatsávokkal tagolt portikuszát törtívű oromzat zárja. Az északkeleti bejárat szegmensíves záróköve fölött kagylómotívum látható, hasonlóan a torony bejáratához. A homlokzatot félköríves ablakok tagolják, melyek vakolatból kialakított keretét zárókő díszíti. A templomtető felületén zöldmázas cserépből rakták ki a K G (Kis Gergely) monogramot és az építkezés befejezésének 1781-es évszámát.

A háromhajós kiosztású belső tér letisztult, visszafogott. Az alacsonyabb mellékhajók vaskos pillérekre támaszkodó, kosáríves árkádsorral nyílnak a főhajóba, a terüket két szintre osztó karzatot szintén kosárívek tartják. A főhajót fiókos dongaboltozat, a mellékhajókat és a karzatok alját csehsüvegboltozat fedi. A kőből faragott, elegáns szószék 1782-ben készült, az orgona 1885-ös.

 

Virtual Transilvania