Szászrégen, református templom

 

Szászrégen, református templom

A Görgényi Református Egyházmegye központjában, Szászrégenben, a XVI. század második felében terjedt el a reformáció lutheri ága. A főként evangélikus szászok lakta városban a XVIII. század elején telepedtek le magyar anyanyelvű reformátusok. Az 1817-ben alakult szászrégeni református egyházközség kezdetben a szomszédos Magyarrégenhez tartozott, majd 1839-ben önállósodott. Az egyházközség 1866 nyarán kezdett adománygyűjtésbe templomépítés céljából, Molnár István lelkész szolgálati ideje alatt. A gyülekezet ekkor egy rossz állapotban lévő imaházban tartotta istentiszteleteit. Az adománygyűjtés azonban nem járt sikerrel, így a közösségnek csaknem huszonöt évet kellett várnia saját templom felépülésére. A templomépítés ügye Bocz Elek (1822–1903) lelkészi szolgálata idején, Szász Domokos püspök 1887-es szászrégeni látogatását követően vett kedvező fordulatot. A püspök a dél-erdélyi református szórványközösségek fejlődésének érdekében új templomok és lelkészi lakok építését határozta el, a jelentősebb templomok terveinek elkészítésével pedig Alpár Ignác neves budapesti építészt bízta meg. Kettejük együttműködésének keretén belül épült 1889-ben a szászrégeni egyházközség temploma, hasonlóan a segesvári vagy az 1962-ben lebontott brassói templomhoz.

A főhajóból, két keskeny mellékhajóból és sokszögzáródású szentélyből álló templomtesthez északnyugati irányból magas, négyzet alaprajzú torony csatlakozik. A karcsú sisakkal lezárt tornyot változatos méretű és formájú ablakok tagolják, díszítése középkori előképekre vezethető vissza. A hosszházat kettős ikerablakok tagolják, a szentélyt pedig szegmensíves lezárású, ám csúcsíves keretbe foglalt ablakok.

Bár a templombelső összességében visszafogott, a protestantizmus elveinek megfelelően, a teret egy monumentális diadalív uralja és osztja ketté. Az „U” alaprajzú karzat a két mellékhajó és a főhajó torony felőli, hátsó regiszterét teljes egészében kitölti.

A templom orgonáját Szilágyi Karolina állíttatta 1905-ben, elhunyt férje, Bocz Elek emlékére. A hangszer játszóasztalán a következő felirat olvasható: „Ezen orgonát készíttette/néhai Bocz Elek/volt lelkész emlékére özvegye/Szilágyi Karolina/1905.”

A szószék és a szentélyben álló két stallum 1938-ban készült Debreczeni Lászlónak, Kós Károly követőjének, az egyházkerület műszaki referensének tervei alapján. A szószékkosár mellvédjét geometrikusan stilizált növényi és virágornamensek díszítik, a szószékkoronán a fiókáit saját vérével tápláló pelikán alakja jelenik meg.

A fakarzat erdélyi templomokat, illetve fejedelmi címereket ábrázolófestett kazettái Molnár Dénes munkái, az 1986 és 1990 között konfirmált fiatalok adományainak segítségével készültek.

A templom két harangját 1846-ban és 1921-ben öntötték. Előbbi felirata a következő: „Pulyoni Szente Ferenc adományából és segedelmezésével öntette a szászrégeni szent eklézsia 1846-ban.”

 

Virtual Transilvania