Sepsiszentgyörgy, református templom

 

Sepsiszentgyörgy, református templom

Sepsiszentgyörgy első, a pápai tizedjegyzékekből származó, 1332-es említése szerint már állt itt egy Szent Györgynek ajánlott templom. A település a XV–XVI. században várossá nőtte ki magát, ahol a XV. század elején Luxemburgi Zsigmond király is megfordult. A település érdekessége, hogy hosszú ideig egy része falusi, míg másik része városi jogállással bírt. Sepsiszentgyörgy legvagyonosabb és legmagasabb karriert befutó nemesi családja a középkor végén és az újkor hajnalán a Daczó família volt. A város hívei a XVI. század közepén térhettek át protestáns, először lutheránus hitre, majd 1570–1622 között a templomot fenntartó gyülekezet unitáriusnak vallotta magát. 1622-ben tértek át a református vallásra.

A város régi központja mellett, ma kissé félreeső helyen található a református vártemplom. A templom térszerkezete egyszerű és világos, a tágas hajórészt a vele azonos szélességű, poligonális záródású szentély követi. A hajót és a szentélyt csak a diadalív választja el. Ez a kompakt tértípus a XV–XVI. század fordulóján igen elterjedt volt a Magyar Királyságban. A templomhajó – az északi és déli homlokzatain feltárt, XIV. századi falképek alapján – talán még XIII. századi, román korból származó falakat őriz, ám a késő gótika idején e falakat befoglalták az új, támpillérek és csúcsíves ablakok által egységesen tagolt templomba. A templomépületet Daczó Pál támogatásával 1547-ben alakíthatták ki a mai formájára, s számos kutató szerint ekkor készülhetett el az akkor már Erdélyben is lecsengett késő gótika stílusában rakott, bonyolult mustrájú hálóboltozatos szentélye, melyet néhány reneszánsz stílusú kőfaragvány is díszít. A templomhajó boltozása az 1802-es földrengés alkalmával beomlott (mai mennyezete 1805-ös). Ma is megvannak ellenben a reneszánsz profilozású homokkő gyámok és néhány terrakotta bordaindítása. A szentély és a hajó konzoljai közötti különbség okán nem zárhatjuk ki, hogy a szentély boltozata néhány évtizeddel korábbi a volt hajóboltozatnál. Ugyancsak az 1530–40-es évekre keltezhető a templom déli ajtaját övező reneszánsz keret, melyen a késő gótika reminiszcenciájaként átmetsződő profilelemek is vannak. Az ajtó gazdagon faragott, kazettás, virágdíszes szárnya kvalitásos reneszánsz alkotás. Az orgonakarzat mögötti keleti fal két konzol közötti szakaszán feltárt, egyelőre elolvasatlan szövegtöredék talán XVI-XVII. századi fali krónika része (ehhez hasonló krónikát számos erdélyi templomban találni). A szentély északi falába illesztették Daczó Ferenc 1602-es, jól olvasható feliratú, festett sírkövét. A templom régi harangtornya a sorozatos földrengések áldozata lett, a mai torony 1829-ben épült a hajdani kaputorony helyébe.

A templomot övező szabálytalan ovális alaprajzú vár, melynek jelentős részei ma is állnak, a XV– XVI. század fordulóján épült, később ezt egy mára szinte teljesen eltűnt, alacsonyabb, második védőgyűrűvel övezték, mely Orbán Balázs fotóján még teljes magasságában állt. Sajnos, ezek együttesen sem tudták feltartóztatni 1658-ban a török–tatár büntetőhadakat, akik lemészárolták a vártemplomba szorult lakosságot. A belső vár falain még ma is kivehetőek a szuroköntők, lőrések, a későbbi éléskamrák nyomai, s teljesen végigszalad a gyilokjáró. A mai falaknál magasabb az ötszöges északi torony, mely kifelé áll a várfal síkjából.

 

Virtual Transilvania