Retteg, református templom

 

Retteg, református templom

 

A Dés melletti Retteg első hiteles említése a pápai tizedjegyzékek 1332–1334 folyamaiban található, akkoriban a település a csicsói királyi váruradalom része volt. 1405-ben Luxemburgi Zsigmond (1387–1437) a Bánffy családnak adta a csicsói uradalmat, ekkoriban a települést mezővárosként emlegetik. 1425-ben említik Miklós rettegi plébánost. 1468-ban a rettegi tanácsról van adat. 1484-ben a csicsói uradalmat Mátyás Ştefan cel Mare moldvai vajdának adta hűbérbe, s az a moldvai vajdák birtokában maradt a mohácsi vész (1526) után is. 1540-ben az uradalmat Martinuzzi „Fráter” György, Izabella királyné kincstartója szerezte meg. A XVI. század végéig széthullott uradalomból a környék nemessége egyre több birtokot szerzett, a legjelentősebb birtoktesteket a bethleni Bethlenek és a Bánffyak kovácsolták össze. János Zsigmond fejedelem idején (†1571) a mezőváros katolikus lakói az unitárius vallásra tértek át, halála után a rettegiek a református vallást fogadták el.

1599-ben Toronyai Máté református püspököt a templomban temették el. 1603-ban, 1704-ben és 1711-ben a helységet császári katonák égették fel, a XVII. század elején a városka majdnem teljesen elnéptelenedett. Az 1620–1640-es években a rettegi parókia esperességgé vált. Az 1643-as leltár két szószékkel rendelkező templomról ír.

A falu közepén emelkedő rettegi református templom impozáns méretekkel rendelkezik, modern kerítése a hajdani védőfal nyomvonalát követheti. Az épület két lényeges középkori fázisát a stilisztikai jellemzők és az építési logika alapján lehet különválasztani. A tágas templomhajó az épület legkorábbi része, amit a későbbi, gótikus támpillér alá beszaladó külső freskó is jelez. Ebből a XIII–XIV. század fordulójára keltezhető fázisból származnak a hajófalak, a félköríves diadalív meg a külső falkép. A félköríves, kváderekből épített diadalív ívindítása fölött egy hajdani diadalívkereszt nyoma látszik. A XIV. század véginek tűnő külső falképtöredéken egy püspökszent feje vehető ki, melynek előkészítő rajzát a nedves vakolatba karcolták.

A második, XV. század közepére keltezhető periódusban készült a poligonális záródású szentély, illetve a hajó azóta eltűnt boltozata, melyet kívülről a mai támpillérek tartottak. A szentélyt két szakaszos bordás keresztboltozat borítja, melyet gyűrűs gyámkövek támasztanak. A boltozat keleti zárókövén Isten Báránya jelenik meg. A nyugati zárókő ábrája címerpajzsba foglalt madár, csőrében és lábában növénnyel. A címer fölötti jel talán keresztbe tett betűkből formált monogram, máig sem ennek a jelentése, sem a címer tulajdonosa nem ismert, pedig azonosítása segíthetne a boltozat keltezésében és a patrónus meghatározásában. A stilisztikai alapon elfogadható XV. század közepén az uradalom birtokosa a Bánffy család, ám mivel nyilván nem az ő címerükről van szó, talán valamelyik várnagyuk gyanítható a templomépítés patronálásával. Az északkeleti sarokkonzol oldalait három liliom díszíti. A XV. század közepére keltezhető a szentély többi faragványa is: a sekrestyeajtó szépen profilozott szemöldökgyámos kerete, a félköríves ülőfülke, illetve a hajó meg a szentély ma vakolat alatt levő vagy részben kibontott, egyszerű mérművekkel rendelkező gótikus ablakai.

A szentély végében falazott karzat emelkedik. Az északi és az északkeleti falak rossz állapotú, nehezen értelmezhető középkori falképeinek egyikén egy dicsfényes alak baljában talán könyvet tart két kővel, ami Szent István diakónus attribútuma. A másik falképen csupán angyalszárnyakat lehet kivenni. A déli fal elfalazott középkori ablakának rézsűjét ornamentális festés díszíti.

A templom hajdani nyugati főbejáratát övező csúcsíves, kőből faragott kapukeret érdekessége, hogy a szárkövek profilját tetőszerű tagozattal az ívindításnál lezárták, és az ívezet már egyszerűbb profillal rendelkezik.

A hajó gótikus boltozata Tiege generális labancai támadása következtében omolhatott be 1704-ben. Egy 1754-es leltár emlegeti a templomot övező védőfalat, a falazott tornyot és a templomot. Az épület mai képe az 1807–1812 közötti nagy felújítás alkalmával alakult ki, melynek fő támogatója a bethleni Bethlen család volt. A hajót klasszicizáló késő barokk stílusú, boltozatot utánzó mennyezettel fedték, melyet pilaszterpárok tartanak. A hajó nyugati részét a falazott orgonakarzat foglalja el, mellvédje klasszicista stílusú kovácsoltvas mű. A nyugati kapu elé ekkor készül a mai torony. A hatszöges szószék a diadalívre támaszkodik, falazott mellvédjébe illesztett 1812-es latin nyelvű emléktábla megemlékezik a helyreállítás támogatóiról. A hajó és a szentély középkori ablakait az 1902 és 1904 közötti nagy helyreállítás alkalmával elfalazták és új, szélesebb ablakokat vágtak.

© Weisz Attila

Virtual Transilvania