Néma, református templom

Néma, református templom

A Szamos menti fogyatkozó református gyülekezetek különlegesen értékes, épített és művészeti hagyatékának a szimbólumává vált a némai református templom. A részben kváderkőből, részben bányászott kőből épített épület kis dombon emelkedik, alaprajza iskolapéldája az egyenes szentélyzáródású, egyhajós, késő Árpád-kori, Kolozsvár környéki templomoknak. Elfalazott nyugati bejárata csúcsíves, profilozott kerettel rendelkezik. Az épület szentélyét egyenes záródású kőkerettel ellátott, rézsűs ablakok világítják meg, a hajó széles, déli ablakait később, a XIX. század folyamán alakították ki a szentély déli ablakával és a mai, fatokos ajtajú déli bejárattal együtt. A bejárat mellett egy vörössel festett és a vakolatba körzővel is bekarcolt napórát láthatunk, melynek feliratából sajnos az évszám olvashatatlanná kopott, de latin szövegéből kiderül, hogy Georg Bentedi, a némai iskola rektora készíttette. A betűtípus a XVII. századra jellemző.

A templom teteje az utóbbi évtizedekben kétszer is beszakadt, mai tetőzete az egyházkerület és műemlékvédő civil szervezetek áldozatos munkájából épült 2011-ben. Az 1990-es évek elején még létezett a hajó és a szentély kazettás mennyezetének a maradványa. Az épület legszebb részletei a szentély környékén sűrűsödnek. A diadalív archivoltját talán pont a kazettás mennyezet készítésének alkalmával bontották vissza, valamikor a XVIII-XIX. században, ám fennmaradtak a falpillérei. Az északi falpillér fejezetét nagy levelek, a déliét bimbók díszítik, az attikai lábazatok sarkait pedig saroklevél és egyfejű, kéttestű állatalak. Ezeknek a jól meghatározható forrásai a gyulafehérvári székesegyház előcsarnokának a fejezetei vagy egyéb részletei, amelyek az 1270-es években készültek.

Fennmaradtak a szentély keresztboltozatának a gyámkövei is, illetve az abból induló első boltozati bordák. A szentély falainak belső felületét két regiszterben elrendezett középkori falképek borítják. Az alsó regiszterben szépen felismerhető az apostolok galériája, mindhárom falon négy-négy figura. A fehér köntöst viselő alakokat könyvvel ábrázolták, hosszú, szőke haja alapján felismerhető János, zarándoksapkájáról pedig Jakab. Stilisztikai jellemzői alapján a kvalitásos freskókat a XV. század első évtizedeire lehet keltezni. A déli falban félköríves ülőfülke látszik lunetta alakú kő hátlappal.

Néma település első írásos említése 1225-ös. 1288-ban emlegetik Csák nembéli Derzsiket, a falu hűbérurát. A faluban a középkorban nemesi birtokközpont is állhatott, 1332-ben Miklós pap nem elhanyagolható összeget, 32 dénár pápai tizedet fizetett. 1440-ből és 1452-ből ismerjük a falu papjait, 1520-ban egy oklevelet a némai Szt. Miklós- templomban állítottak ki. Patrocíniuma alapján feltételezhető, hogy alapítója Némai Miklós nemes volt, akit a XIII. század végi források emlegetnek.

A reformáció erdélyi elterjedésével először unitáriussá vált a templom, majd az 1620-as években hívei a kálvini hitelvek követői lettek.

Virtual Transilvania