Marosújvár, református templom

 

Marosújvár, református templom

 

Marosújvár református gyülekezete 1811-ben alakult, Miklóslakához tartozó leányegyházként. Az ekkor főként sóbányászokból és sóhivatali alkalmazottakból álló gyülekezet nemesi pártfogói között szerepelt Ugron István és gróf zágoni Mikes Zsigmond, aki birtokkal is rendelkezett a településen. A gyülekezet 1812-ben építtette fel imaházát („orátorium”), Baczoni József lelkészi és Ludvig János gondnoki szolgálatának idején. Háromévnyi adománygyűjtés után – az adakozók között szerepelt többek között Ferenc József császár 400 forinttal és a kincstár 500 forint értékű sójövedékkel – az 1850-es években anyaegyházzá váló gyülekezet 1878-ban új templom építésébe kezdett, melynek felszentelésére a következő év májusában került sor. A Nagyenyedi református egyházmegye 1895. június 14-én tartott közgyűlésén azonban már a templom „romladozó” állapotáról tettek jelentést. Az állagromlás okaként a templomtelek mellett elhaladó sószállító tehervonatok és a sóakna közelségéből adódó talajmozgást jelölték meg. A jelentés által idézett szakértői vélemény szerint a templomot mindössze egy évig használhatták volna még biztonságos körülmények között a hívek, ezért az egyházközség a kincstár segítségét kérte egy új templom felépítéséhez.

1897-ben megalakult a templomépítési bizottság gr. Teleki Pál, Fritz Pál főbányahivatali főnök és Jancsó Lajos marosújvári lelkész elnökletével. A monarchia idején a gazdasági fellendülés évtizedeit élő település új református templomának terveit Szabó Albert vízaknai bányanagy (később királyi bányatanácsos és főbányahivatali főnök Marosújváron) készítette, és Domokos József főmérnök alakította át a helyi sajátosságoknak megfelelően. 1900-ban eladták a régi templomot, és a kivitelezés lebonyolítására szerződést kötöttek Székely K. János és Wagner József nagyenyedi vállalkozókkal. Az egykori Ilona téren, Marosújvár központjában álló templomot 1902. június 29-én szentelték fel.

A téglalap alaprajzú hosszházból, keresztházból és sokszögzáródású szentélyből álló templomhoz négyzet alaprajzú torony csatlakozik a főút irányából. A hajótesttől alig elkülönülő, egyenes záródású keresztházat egy-egy timpanon koronázza. A homlokzat félköríves ablakait vakolatból kialakított kváderimitáció keretezi, a torony és a hajó sarokarmírozása szintén vakolatból készült. A visszafogott belső tér díszítése profilozott párkányfejezetes pilaszterekre korlátozódik. A torony oldalán lévő, nyolc karcsú fapillér által tartott orgonakarzatot – felirata alapján – a felsőújvári református hívek adományából alakították át 1931-ben. A klasszicizáló díszítésű, timpanonos orgona valószínűleg azonos azzal a hangszerrel, melyet az egyházközség 1890-ben vásárolt a jägerndorfi (Krnov) Rieger-testvérek orgonakészítő gyárától.

© Földi Imelga

Virtual Transilvania