Magyarigen, református templom

Magyarigen, református templom

 

Magyarigen település legelőször Krapundorph néven tűnik fel az okleveles forrásokban, 1206-ban. Az ekkoriban zömében szász lakosságú falut először 1266-ban említik Yguen néven, a XIII–XIV. században mindkét megnevezést alkalmazzák. 1328-as oklevélben maradt fenn először igeni plébános, Péter említése. 1334-ben Johannes pap 317 „füst” után fizetett adót, tehát Igen jelentős település lehetett. 1470-ben Simon igeni pap Gyulafehérváron püspöki vikárius (püspökhelyettes). Várday Ferenc püspök 1524-es végrendeletében ruhákat hagyott az igeni papra. 1543-ban még plébános van itt, 1563-ban már Fejérvári Sebestyén református lelkész vezeti az igeni eklézsiát. 1576-ban Alesius János lelkész szerzett adományokat. A Gyulafehérvár melletti település már a XIV. században mezővárosi rangot kapott, és máig megőrizte kisvárosias jellegét, egyházközsége a XVI–XVIII. században az egyig legnépesebb és leggazdagabb volt a környéken.

A XVII. században Magyarigen az erdélyi kálvinizmus egyik központjává vált, több lelkészét is püspökké avatták (Tasnádi Ruber Mihály, Pelsőczi János). Gyulafehérvár 1658-as pusztulása utána a Collegium Academicum is időszakosan Magyarigenbe költözött. Felsőcsernátoni Bod Péter (1712–1769) a korai erdélyi felvilágosodás művelődésének egyik legfontosabb alakja 1749-től haláláig Magyarigenben szolgált, és műveinek jó részét is itt írta. A magyarigeni gyülekezet sorsát, melynek számát a Horea-féle felkelés (1784) és különféle járványok már a XVIII. században is jelentősen apasztották, az 1849-as hegyaljai események pecsételték meg, amikor 200 reformátust mészároltak le itt.

A református templom, a parókai épülete és az őket övező középkori, kaputornyos vár értékes műemléki együttesünk. A vár szabálytalan nyolcszög alaprajzon épült, melyet valószínűleg még a középkorban bővítettek kelet felé. A várfalaknak csak helyenként van meg a nyoma, ám a XV. századi kaputorony lényegében középkori formájában áll. A parókia épülete belülről csatlakozik a várhoz. Sajnos, a magyarigeni egyházközségi levéltár 1848-49-es pusztulása miatt nem ismerjük pontosan a pompás, barokk stílusú templom építésének a körülményeit. Biztosak lehetünk benne, hogy a mai épület helyén középkori templom emelkedett. A templom falain látható feliratok 1781–1783 közé, II. József császár türelmi rendeleteinek időszakába keltezik a tágas épületet. A templom térszerkezete követi a középkori templomok és a XVIII. századi barokk plébániatemplomok torony – hajó – szentély térfűzését: ebben az időszakban a magyarországi és erdélyi református templomoknál a számos középkori épület használata miatt még nem vált hagyománnyá a centrális tértípus érvényesülése. A centralitás tkp. csak a hosszanti fal középtájára elhelyezett szószék előtt a templom „piaca” kialakításában érvényesült, melynek főhelyén az úrasztala áll, s a padok, karzatok ebbe az irányba fordulnak. Emellett a katolikus liturgiára kitalált kamarai típustervek is erősen befolyásolták a közízlést.

A Deák János esperes idejében épített magyarigeni templom az erdélyi barokk templomépítészet egyik gyöngyszeme, melynek sajnos sem tervezőjét, sem kivitelezőjét nem ismerjük. Stilisztikailag közelít a Kelet- Magyarországon és Felvidéken elterjedt ún. „protestáns barokk” épületeihez. A hívek terét két belső oszlopsor háromhajós csarnokká osztja, melynek központi tere felé néznek az ívelt oldalkarzatok és a többszörösen ívelt, széles, két kőoszlop által is alátámasztott nyugati orgonakarzat. A hajót négyszakaszos, hevederes, csehsüvegboltozat fedi, melyet a „szentély” fölött kosáríves, fiókos dongaboltozat követ. A masszív pilléreket párkányfejezetek, a boltszakaszokat gazdag stukkódíszítés, a karzatmellvédeket bábos kőkorlát teszik elegánssá. A karzatokat kőlépcsőkön lehet megközelíteni. A „szentély” sarokpilléréhez támaszkodik az igen elegáns, szürke márványból faragott szószék, az úrasztala is márvány asztallapot kapott. A szószék fölött gazdagon díszített, aranyozott hangvető található. A díszes padok háromszáz személynek biztosítanak helyet, a barokk orgonát Johannes Hahn építette 1796-ban. Az épület külseje sokkal egyszerűbb, magas, kosáríves ablakok és pilaszterek tagolják csupán a falakat.

© Weisz Attila

Virtual Transilvania