Magyargyerőmonostor, református templom

 

Magyargyerőmonostor, református templom

Kalotaszeg legnagyobb méretű és legismertebb román kori templomát alacsony, XVIII. századi kőfal keríti. Kéttornyos nyugati homlokzatának csak északi tornya magasabb a templomhajónál. A torony tornácos, fiatornyos sisakja a vidék egyik legszebb ilyen jellegű emléke. A templomhajó keskenyebb, mint a toronypár és az előcsarnok. A templom szentélye poligonális. A torony ablakai a romanikára jellemzően fölfelé egyre szélesebbek, illetve egyre nagyobb az ablaknyílások száma: a legfelső toronyemeleten már hármas ikerablak található, melyet kockafejezetes oszlopok osztanak. A hajó déli oldalán négy félköríves ablak nyílik, s látható az eredeti félköríves kapu keretének a töredéke is. A későbbi, gótikus szentély homlokzatait már a csúcsíves, mérműves, rézsűs kőkeretű ablakok és a támpillérek határozzák meg. Az északi hajóhomlokzat legérdekesebb dísze az egyetlen kőből faragott, rudimentáris, román kori körablak, mely a nyugati karzatot világítja meg.

A nyugati toronypár a magyar romanika egy jellegzetes épülettípusára, a nemzetségi monostortemplomokra emlékeztet, a templom (a bényihez hasonlóan) azoknak redukált változata. Bár Gyerőmonostoron hiányzik az ezt igazoló okleveles említés, a Gyerőffy, Mikola, Kemény, Kabos, Vitéz kalotaszegi nemes családok közötti rokonság (a „Mikola-nemzetség”) és a településnév alapján feltételezhető, hogy valamikor az Árpád-kor végén közösen építettek és tartottak fenn egy szerzetesi templomot, a korszak magyarországi nemzetségeihez hasonlóan. A hajdani kolostor legvalószínűbben premontrei lehetett.

A templom Kolozsvár környékének a leggazdagabb, román kori figuratív szobrászati díszét hordozó épület. A torony nyugati kettős ablakát osztó oszlop fölötti vállkövön két sárkányalak tekereg, melyek jó analógiáját a nevezetes jáki templom egyik fejezetén találjuk. A nyugati főbejárat félköríves lunettadomborműve indával övezett talpas keresztet ábrázol. Legismertebb részletek a déli, ki nem épített torony déli falának fülkéibe elhelyezett domborművek. A bal oldali alak a sárkányt legyőző Szent Mihály arkangyal, a sárkánynak ez az ábrázolása is Jákot juttatja eszünkbe. A középső kompozíció két oroszlánja másodlagosan elhelyezett római síremlék töredéke. A jobb oldali fülke madárlábú, sárkánykígyókat szoptató fiatal nőalakjának kilétéről számos fantasztikus elképzelés kering, igazából az egyik főbűn, a Kéjvágy (Luxuria) középkorban szokásos ábrázolásáról van szó. A román kori figurákat a jáki stíluskapcsolatok alapján a XIII. század második felére keltezhetjük, ami kiterjeszthető az épület román kori periódusára is. A két torony közötti előcsarnokból széles, román kori kőkeretű kapun keresztül jutunk a templom belsejébe.

A műemlékre vonatkoztatható első írásos adat a pápai tizedjegyzék 1332-es folyamából származik, s mivel ez a plébánia intézményét említi, vélhetően ekkor a kolostor már plébániatemplomként működött. Egy 1442-es adatot kapcsolatba hoznak a szentély építésével, ami stilisztikai alapon is elfogadható, a középkori templomot Szent György tiszteletére szentelhették.

A templom belseje is bővelkedik reprezentatív alkotásokban. A hajó nyugati részén a román kori karzat kőkonzoljai még megvannak. A sekrestyeajtó és az ülőfülke keltezett (1536), feliratos reneszánsz kőkeretei igényes faragványok. Az épület a XVI. század közepén válhatott református templommá. Egy 1642-es felirat alapján javításokat feltételezhetünk. 1748-ban id. Umling Lőrinc készítette a hajó kazettás mennyezetét, melynek csak középső kazettája hordoz feliratot és ábrázolást, a patrónus, Kabos Ferenc címerét. Ugyanő rendelte meg 1752-ben a Sipos Dávidnak tulajdonítható, gyönyörű, faragott és festett mellvédű szószéket. 1753-ban és 1758- ban készítette ugyancsak Umling Lőrinc a papi és patrónusi baldachinos székeket, az úrasztalát, a keleti, festett mellvédű karzatot, a bejárati ajtót és más bútorelemeket. Elképzelhető, hogy a templom déli tornya az 1765- ös kalotaszegi földrengés áldozata lett. Umling Lőrinc 1780-as műve a nyugati karzat nyugati szárnya, melyet 1846-ban az északi fal mentén meghosszabbítottak. A gazdagon faragott szószékkorona 1788-as.

 

Virtual Transilvania