Kézdivásárhely, református templom

 

Kézdivásárhely, református templom

A Kézdivásárhely patinás főterének délnyugati sarkán emelkedő, méreteivel is tiszteletet ébresztő épület Székelyföld talán legnagyobb református temploma. A mai templomot 1770 és 1782 között építették egy, a XVII. század elején talán fából épített templom helyett. Bár a korai épület fából lehetett, egykor kőfal övezhette, és a források két bástyaszerű tornyát említik, amelyek közül a déliben a város, az északiban pedig az eklézsia levéltárát őrizték. A várost majdnem teljesen elpusztító 1834-es nagy tűzvészben a templom tetőszerkezete, a papi lak, a kántori lak és a levéltárak is megsemmisültek, a harangokkal és a klenódiumokkal együtt. A tűzvész után 1838-ig folytak javítások a templomon.

A templom térelrendezése ragaszkodik a XVIII. században a Kamara által is érvényesített katolikus hagyományokhoz: torony, hajó és „szentély” térfűzéshez, utóbbi nyilván szintén a hívek tere. A késő barokk-klasszicista épület külső képét a hatalmas nyugati torony uralja, amelyet az égés után, 1846–1854 között Land András vezetésével újítottak fel, s csupán a felső szint őrzi barokkos kiképzését. A hajót támpillérekkel erősítették meg a XIX. század első felében, melyek részben rátakarnak az északi és déli karzatfeljárók ajtókereteire. Mindkét kőkereten latin zsoltárrészletet olvashatunk, s a központi olaszkoszorúkban a mai templom befejezésére utaló 1782-es évszámot. A keretek azonban, az évszámok ellenére, az erdélyi késő reneszánsz formavilágát idézik, s nagyon valószínű, hogy a korábbi (XVII. századi) templomból származnak. Az északi kapu igényes, kerubos díszű, fa ajtószárnya már a XVIII. századi barokk stílust idézi, melynek belső felét szőlőindás festés díszíti.

Az északi és déli oldalkapu előtti késői klasszicista, emeletes portikuszokat a tűzvész után, 1838-ban emeltek. Az oldalhomlokzatokat széles, enyhén csúcsíves, rusztikázott keretű ablakok nyitják meg. A szentélyhez mindkét oldalon egy-egy kapuval nyitott építmény kapcsolódik, melyeknek vaskos oszlopok által tartott timpanonos kapui a Főtérről a templom udvarára vezetnek.

A protestáns liturgikus elvárásoknak megfelelően az egységes belső tér közepén az úrasztalát találjuk, mellette, az északi falra erősítették a szószéket. A templombelső a XVIII. század utolsó harmadára jellemző késő barokk stílus jegyeit mutatja. Kettőzött pilaszterekkel díszített falpillérekről indított hevederívek tartják a hatalmas nyitású csehsüvegboltozatokat, melyeket stukkórozetták díszítenek. A nyugati karzat falazott mellvédjén bábos díszítést látunk. Ugyancsak bábos mellvédes karzatok vannak az északi és déli portikuszok emeletén is.

Az empire stílusú szószéket a XIX. század elején faraghatták kőből. A szószékkoronát Jancsó Mária adományozta a templomnak 1843-ban. Az úrasztala ovális, vörös márvány asztallapjának 1838-as, míg kőtalapzatának 1844-es feliratai szerint az alkotóelemeket Gidófalvi Csiszér Mózes és neje adományozták. Az 1861-es orgona a város neves orgonaépítőjének, Kolonics Istvánnak a műve.

 

Virtual Transilvania