Farcád, református templom

Farcád, református templom

Farcád a pápai tizedjegyzékben 1333-ban Vorkad, 1334- ben Farchad alakban jelenik meg, a település plébániája ekkor már templommal rendelkezett. A ma is álló, késő gótikus templom legkorábbra datálható részeit, a hajót és a szentélyt a XV. század második felében emelhették, elképzelhető azonban, hogy a hajó korábbi, mivel falait csak később erősítették meg támpillérekkel. A falut a XVII. században református anyaegyházként említik a források, Sükő 1673-ig volt filiája, Hodgya pedig 1752- ben vált önállóvá.

Az alacsony, eredetileg körbefutó kőkerítés nagyobb része mára hiányzik. A fennmaradt falszakasz, melyet a déli és az északi oldalon egy-egy hagymasisakos portikusz zár le, ráfut a templomtorony lábazatára. A hajóhoz nyugatról kapcsolódó, négyzet alaprajzú tornyot 1828-ban emelték a régi, XVI. század első felében épült gótikus torony helyén, aminek a déli falon elhelyezett építési tábla kronosztikonos felirata állít emléket: „NOHA A PÉNZ SZVKE HAZÁNKOT TERHELÉ EZ X ÖLES TORNYOT FARTZÁD FELEMELÉ EGYESVLT BVZGÓSÁG ÉSZ ERŐ ELKEZTE S IGYEKEZETINKET AZ ÉG SEGITÉTTÉ”. A torony északi és déli oldalán helyezkednek el a karzatfeljáró lépcsők, bejáratuk a templomudvarból nyílik. A sarkain egy-egy pilaszterrel díszített toronytestet négy, félköríves ablak tagolja, melyek kötényét zsinórdíszes stukkó keretezi. Az ablakok felett egy-egy rajzolt óralap látható. Az óraíves, profilozott párkányra helyezett gúlasisakon az 1968-as évszám a templom legutóbbi teljes felújítására utal.

A téglalap alaprajzú hajóhoz délről egy timpanonos portikusz csatlakozik, eltakarva a déli kapu szemöldökgyámos kőkeretét. A déli és az északi falat két, későbbi kialakítású, félköríves ablak tagolja. Az azonos szélességű szentély és hajó találkozásánál, a diadalív vonalában, egy-egy támpillér helyezkedik el a déli és az északi oldalon. A nyolcszög három oldalával záródó szentélyhez a sarkokon egy-egy kétosztatú, gótikus támpillér csatlakozik. A délkeleti falszakaszon található a templom egyetlen fennmaradt csúcsíves, mérműves ablaka, melynek középosztója hiányzik. A déli, illetve délkeleti falon több késő középkori rajz látható, melyek egy kisebb és nagyobb, kéttornyos templomhomlokzatot, illetve ácsfejszéket ábrázolnak. A szentély fala és a rajta lévő vakolat, melybe a rajzokat karcolták, a XV. század végére vagy a XVI. század első felére datálható. Az ábrák készítői valószínűleg azok a mesterek voltak, akik a XVI. században gótikus tornyot építettek a farcádi templomhoz.

A templombelső több átalakításon esett át. A szentély csillagboltozata, az északi fal szemöldökgyámos sekrestyeajtó-kerete (a sekrestyét valamikor 1756 után lebontották) és két, csúcsíves szentségtartója, illetve a csúcsíves diadalív maradt fenn az eredeti, késő középkori elemek közül. Az 1968-as javításokat megelőzően feltárt, sokalakos jelenetet ábrázoló falképtöredék datálásához és témájának azonosításához további feltárás szükséges, ám valószínű, hogy a XV. századi Utolsó ítélet ábrázolás részlete látható rajta. A hajó festett kazettás mennyezete, mely az erdélyi mennyezetfestés egyik legkorábbi és legszínvonalasabb darabja, 1629-ben készült Vágássi Péter lelkészi szolgálatának idején. A 13×7-es kiosztású mennyezet kazettáinak fő motívumai a stilizált virágok. A szószékkosarat 1747-ben építették, a szószékkorona, melyet a fiókáit saját vérével tápláló pelikán díszít, 1763-ban készült Kováts István és neje, Bíró Katalin megrendelésére. A szentély keleti falához épített fakarzaton álló orgona 1814-ben készült, 1906- ban az „ifjusági dalkör” anyagi hozzájárulásával alakították át. A festett nyugati fakarzat 1859-ben készült, mellvédjét koszorú és vázába állított virágcsokor díszíti.

© Földi Imelga

Virtual Transilvania