Barót, református templom

 

Barót, református templom

Barót városa Erdély keleti részén, Kovászna megye északnyugati felében, az azonos nevű patak kiszélesedésénél, a 122. és 131. számú megyei utak kereszteződésénél fekszik.

Neve először II. Endre király 1224. évi szabadságlevelében mint a német vendégeknek adományozott királyi föld határa szerepel („hogy az egész nép a Várostól – a mai Szászváros – Boralt-ig”). Az 1332-es pápai tizedjegyzékben Borouch a kézdi esperesség sepsi kerületéhez tartozott, majd 1333-ban Baroch (azaz Barolth) néven találjuk. 1334-ben villa Barchuch (Barauth, Borauth); 1431-ben már Barott, 1459-ben Barolth, Baroth, 1561-ben pedig Barot, Barott, és végül 1854- ben Baróth névváltozattal szerepel. A település lakossága a reformáció idején katolikus maradt. Az 1566-os szebeni országgyűlés rendelkezéseit követve, lánglelkű igehirdetők érkeztek ide, kikre hallgatott volna a lakosság, de baróti Nagy Kata földbirtokos megakadályozta, hogy a prédikátorok bemenjenek a templomba.

A református gyülekezet eredetét 1680-ra tehetjük, amikor is volt egy férfi, aki itt hirdette az evangéliumot. Az egyház első írásos említése 1729-ből származik, amikor az itt lakó Cserei Sámuel pünkösd első napján haldokló feleségéhez hívatta úrvacsorával a bodosi papot. Később ennek a Csereinek a házában tartották az istentiszteleteket, majd fia elhatározta, hogy templomot építtet, amelyet az 1783-as esztendőben szenteltek fel. Ezt örökíti meg a karzat felirata is: „FELSÉGES MÁSODIK JOSEF CSÁSZÁR KEGYELMES URUNK ÉS ÖRÖKÖS FEJEDELMÜNK ENGEDELMIBŐL EZEN IMÁDSÁGHÁZAT ISTEN DITSOSÉGIRE ÉPITETTE NAGYAJTAI CSERE JOSEF ÉLETE KEDVES PÁRJÁ VAL RAKSÁNYI ANNÁVAL AZ 1782 DIK ÉS 1783 DIK ESZTENDŐKBEN.” 1867-ig Bodos filiája, majd Olaszteleké lett. Az iparosodás és az élénkülő kereskedelem számos református családot vonzott ide, ezért 1901 áprilisától anyaegyházközséggé vált. Időközben, a gyülekezet növekedésével ez a templom kicsinek bizonyult, ezért az 1920-as években megbízták Kós Károlyt egy nagyobb templom terveinek elkészítésével. A terv elkészült, de a gazdasági válság miatt az építkezés elmaradt. 1933-ban a már megvásárolt építőanyagból művelődési házat (református kultúrotthont) építettek. Ebből az épületből alakították ki 1947-ben a második templomot 8×18 méteres belsővel. 1954-ben eladták a kistemplomot a baptista egyháznak, és az árából 1957 júniusára elkészült a Debreczeni László által tervezett 5×5 méteres alaprajzú, 19 méter magas torony. A harmadik és legújabb református templom építésének terve 1990-ben került előtérbe. Levien de Putter – holland építész – miután tanulmányozta Kós Károly építészetét, az elkészített tervet Makovecz Imrével egyetértésben nyújtotta be.

Az alapkőletételi ünnepség 1994. május 29-én történt meg. Az épület 2000-re, a 17×23 méteres belső rész pedig 2004-re készült el. Ezután a második templomból parókia, a parókiából vendégház lett.

A templom négyregiszteres orgonáját 1865-ben építették, 1887-ben Nagy József brassói orgonaépítő javította, az I. világháborúban sípjait rekvirálták, s azóta használhatatlan.

A 305 kilogrammos harangot Rémán Jenő öntötte Kolozsvárott. Felirata: „Az élőket hívogatom, a holtakat elsiratom, a villámokat széttöröm. Öntetett a baróti ref. hívek közadományából 1976-ban.” Az 50 kilogrammos kisharang felirata: „Signum Christianiae Tollerantiae Anno 1783. Anna Raksányi: Jos:Cserei Anna:Curavit.”

 

Virtual Transilvania