Bögöz, református templom

 

Bögöz, református templom

A bögözi református templom mai remek látványa a 2012-ben befejezett, átfogó helyreállítási munka eredménye. Bögöz első írásos említése alapján 1333-ban 13, 1334-ben 9 régi banális pápai tizedet fizetett, s eszerint az erdőháti plébániák között Keresztúr után a második legnagyobb jövedelemmel rendelkezett.

A templom szentélyében egy kis, négyszöges szentélyű kőtemplom alapjaira bukkantak a régészek, melynek hajója a mai hajóba is átnyúlt. A XIII–XIV. század fordulóján az épület szélesebb, félköríves szentélyt kapott, nyugaton pedig megépítették az annál szélesebb, ma is álló hajót. Az új hajóval együtt épült a mai, vaskos nyugati torony is. A templom mai tömege a XV–XVI. század fordulóján alakult ki, amikor az apszis köré megépítették a késő gótikus stílusú poligonális, széles szentélyt, a hajó meg a torony falait megmagasították, s támpillérekkel erősítették meg.

A templomot alacsony cinteremfal övezi. A templomhajó csúcsíves bélletű kőkerettel ellátott nyugati kapuját elfedik a négyzet alaprajzú torony utólagos megerősítései. A hajó déli fala magán viseli az épület számos, középkori építési fázisát, melyeket szépen mutatott be a helyreállítás: a nyugati részen félköríves, kis román kori ablakot látunk, a következő támközben késő gótikus, mérműves ablak áll. A középtengelyben nyílik a késő gótikus, átmetsződő pálcatagokkal díszített keretű déli kapu, mely mellett a régebbi, román kori kapu rézsűjét is sikerült feltárni. A kapu fölött egy köztes fázisban készült (XV. századi?) csúcsíves ablak belevág a frissen feltárt, 1400 körüli külső falképbe, melynek kartusos keretdísze kitűnően fennmaradt, ám ábrázolása nem értelmezhető. A keleti támközben is késő gótikus ablak nyílik.

A templombelső legkiemelkedőbb középkori alkotásai a reformáció után lemeszelt, majd 1898 és 1966 között több szakaszban feltárt, változatos ikonográfiájú falképek. A hajó nyugati és északi falán látható freskók három vízszintes regiszterre tagolódnak. A Szent László-legenda XIV. század közepi falképciklusa a felső regiszterben helyezkedik el, stilisztikájában a lineáris gótika román kori reminiszcenciákkal keveredik. A képsor a Váradi búcsúval k ezdődik a nyugati falon, ezt követik a Felvonulás, az Ütközet, a Kun üldözése, a Párviadal, a Lefejezés és a Pihenés jelenetei. A hajó mára elbontott késő gótikus boltozatának beépítésekor, illetve az északi hajóablak 1865-ös kialakításakor számottevően sérültek e képek. A töredékesebb második regiszter Antiochiai Szent Margit legendáját eleveníti fel, hasonló stílusban. Az alsó regiszterben helyezkedik el az Utolsó ítélet víziója, középpontban a mandorlában trónoló Krisztussal, balján a kárhozottakat a Leviathán torka nyeli el (érdekesség a párját onnan kimentő férfi), jobbján a mennyei Jeruzsálembe az üdvözülteket befogadó Péter, a Feltámadás és a Köpönyeges Mária látszik. A Megváltó két oldalán az apostolok sora. A falkép az itáliai trecento hagyományaihoz áll a legközelebb, és a XIV. század végére keltezhető.

Az alsó regisztert későbbi, votív ábrázolások egészítik ki (Szent Dorottya, egy régi mellékoltár pasztofóriumfülkéje fölött Veronika kendője, Szent Katalin és talán Szent Miklós ajándékcsodája. A hajó déli falán kettős nyílású, liliommal díszített pasztofóriumfülkét tártak fel.

A késő gótikus diadalív fölött fraktúr betűs felirat tárult fel, melynek felső részében említett Bögözi János (hoc opus fecit iohannes de begez anno 1509) nem építőmester, hanem az ebben a korban élt udvarhelyszéki főkapitány, aki a hajó boltozatának, a diadalívnek és a szentélynek lehetett a megrendelője. Az alsó felirat említi II. Ulászló királyt és örökösét, a későbbi II. Lajost.

Az időközben református templommá váló épület megszenvedte az 1661-es tatár beütést, a toronysisak és a hajó fedélszerkezetének dendrokronológiai vizsgálata és az egyházközségi jegyzőkönyvek bejegyzései alapján.

A hajó késő gótikus boltozatának csupán faragott gyámkövei maradtak fenn. Elképzelhető, hogy az 1721-es esperesi vizitációban a templommal kapcsolatban említett „feles ruinák” a beomlott hajóboltozatra vonatkoznak, melynek helyére 1724-ben került a ma is meglévő, egységes növényi motívumokkal díszített festett kazettás mennyezet. A mennyezet megrendelői id. Korda Zsigmond udvarhelyszéki királybíró, özv. Borsai Istvánné és az egyház elöljárói, mesterei pedig Stephan Fabritius és Daniel Philip voltak.

A díszes szószéket ifj. Borsai István és neje, Etsedi Éva készíttette 1748-ban (ők rendelték meg a déli bejárat festett ajtószárnyát is 1761-ben). Az 1749-ben faragott szószékkoronát a Korda család adományozta a templomnak, a csúcsát díszítő, angyalok közé fogott ágaskodó lovas (a család címerábrája) másodlagos elhelyezésű. Az eredetileg az északi falra rákanyarodó, ma csonka nyugati karzat mellvédkazettái templomos látképeket és növényi díszeket ábrázolnak, Korda György és felesége, gróf Teleki Zsuzsanna adományából emelték 1761-ben. A festett úrasztalát székelyudvarhelyi Borsai Nagy István készíttette 1764-ben.

A szentély északi falába mélyed a lebontott sekrestye elfalazott bejáratának szemöldökgyámos, élszedett ajtókerete, a délibe a szamárhátíves ülőfülke. A szentélyboltozat gyámköveit növényi motívumok és maszkok díszítik, az egyik zárókő sugaras naparcot, a másik holdsarlót ábrázol két csillaggal. Az orgonát Szabó János készítette 1846-ban Marosvásárhelyen.

 

Virtual Transilvania